A kezdet

1. fejezet

1980 nyara


Épp az új házba költöztünk be. Nagyon sok bútorunk és egyéb holmink volt, szóval a rokonok átjöttek, hogy segítsenek. Az új ház nagyon messze volt a várostól, a barátnőim pedig a városban éltek. A házunk udvara nagyon nagy volt, alig lehetett látni a végét. A háztól kicsit messzebb, egy hatalmas nagy erdő volt. Mindig is akartam egy fára  faházikót, de sajnos sose épített nekem senki.
Első este sokáig fent voltam a nagy meleg miatt, és a következő napon gondolkoztam. Vajon lesznek-e barátaim? Meddig leszünk itt? Addig-addig gondolkoztam míg el nem aludtam.
Reggel az öcsém keltett fel, hogy kész a reggeli. Egyből kiugrottam az ágyból, gyorsan felöltöztem, majd fogat mostam..
Édesanyám tükörtojást készített.
- Kislányom, ha megetted a reggelit utána menj, és adj a macskádnak enni - mondta anya mosolyogva.
- Oké... - feleltem kicsit mérgesen.
Felálltam az asztaltól, és miközben a mosogatóba tettem a tányérom, hallottam, hogy valaki csenget. Kimentem megnézni és egy lány állt az ajtó előtt, kezében egy tányér süteménnyel.
Meglepődve néztem őt.
-Szia! Az én nevem Krisztina - mutatkozott be mosolyogva, és a sütit felém nyújtotta.
- Szia, én meg Alisha vagyok. Köszönjük a süteményt - vettem át tőle -, gyere be! - mondtam neki illedelmesen.
Körbevezettem a házban és behívtam a szobámba. Már régóta beszélgettünk, amikor hirtelen megszólalt a telefonja.
- Szia Lola - szólt bele telefonjába, miután felvette.
- Te meg hol vagy? - válaszolta Lola.
- Itt vagyok az új lány házában, gyere ki az utcára - felelte Kriszti.
- Oké, megyek! - Ezzel Lola el is köszönt.
Felém fordult Kriszti és azt mondta:
- Gyere ki bemutatlak az unokatestvéremnek - mondta mosolyogva.
Megkérdeztem anyát,hogy mehetek-e, a válasza - mint mindig - igen volt.
Kimentünk Krisztivel és Lola ott várt minket.
- Szia Lola vagyok, Kriszti unokatestvére - mondta mosolygós arccal.
- Szia az én nevem Alisha. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek - mondtam neki.
- Most már, hogy megismertétek egymást, mehetünk bicajozni az erdőbe? - kérdezte izgatottan Kriszti.

Ezzel hát bicajra pattantunk, és elmentünk a sötét erdőbe.
Út közben mondták, hogy különleges története van ennek az erdőnek.


Légyszi írjatok komikat, és folytatom tovább!:))